Bartus Barbi egy csodálatos személyiségű, 29 éves fiatal lány, akinek hamarosan esküvője lesz, aki tele van tervekkel, és aki szinte mindig, minden körülmények között pozitívan látja a világot. Akkor is pozitív, amikor a tavaly novemberben felfedezett Dió elnevezésű melldaganatáról mesél. Instagram oldalán – Dióval az élet – “blogot” indított, több TV és rádiócsatornának adott interjút, hogy másoknak is erőt, segítséget tudjon nyújtani. Kendőzetlenül beszél a betegségéről, a tünetekről, a kezelésről és a vele járó kellemetlenségekről és válaszol a követők kérdéseire. Teszi ezt is jókedvűen, kedvesen és elképesztő energiával.
Barbi, mesélnél egy picit magadról? Milyen volt az életed Dió érkezése előtt és mennyit változott azóta, hogy kiderült, együtt éltek?
Nem változott meg az életem Dió érkezésével drasztikusan, de erre kifejezetten oda is figyelek. A kezelések utáni néhány napot leszámítva mindent ugyanúgy csinálok, ahogyan eddig. Dolgozom, eljárok szórakozni a barátaimmal, amikor nem győzedelmeskedik a lustaságom akkor még sportolni is elmegyek…:D Viszont fontos kiemelnem, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem veszek róla tudomást, mert azt nem szerintem nem szabad.
Változtak a prioritások az életedben? Amit régen óriás problémának gondoltál, arra ma másképp tekintesz?
Most az egyik legnagyobb prioritás az esküvőnk szervezése, ami Dió nélkül is az első helyet foglalná el, és bizony itt akadnak „problémák”, amikért ugyanúgy tudok kedvetlen lenni. Sosem voltam az a bolhából elefántot csináló típus, és most is megértem, ha valaki egy fejfájás, vagy egy fogtömés miatt érzi nagyon rossznak a napját, de persze a jövőben, ha náthás leszek, akkor tudni fogom, hogy volt már nekem rosszabb is 😊
Mikor döntöttél úgy, hogy elindítod az Insta oldalad?
Nagyon hamar megfogalmazódott bennem, hogy szeretném felvállalni Diót, és létrehozni valami olyat, amivel segíthetek, erőt adhatok másoknak, de magamnak is. Fontosnak tartom nagyon a megelőzést, a rendszeres szűrésre járást. Azt hiszem ez az, amivel én magam is többet fogok foglalkozni a jövőben.
Nem tartottál attól, hogy a sok pozitív üzenet mellett, kapsz majd 1-1 negatív kommentet is, ami esetleg bántó lehet? Volt már erre példa?
Számítottam rá, hogy megjelennek majd az úgynevezett „trollkodók”, és kíváncsian vártam, hogy egy ilyen témánál mit találnak ki, amivel bele rondíthatnak. Nemrég meg is érkezett az első, és eddig egyetlen ilyenfajta hozzászólás, de a követőim olyan gyorsan elintézték, hogy tiszavirág életű lett, én hozzá se tudtam szólni, mert az Instagram törölte.
Biztos kapsz rengeteg tanácsot a gyógyulás kapcsán. Mi alapján döntöd el, hogy mi az, amit megfogadsz és kipróbálsz?
Azt fogadom el, amit a kezelő orvosom mond. Szerintem ez egy óriási bizalmon alapuló dolog. Ha ajánlanak valamit nekem, mindig megköszönöm, és egyeztetem az orvosommal, és ha rábólint akkor rendben, ha nem akkor nem. A lényeg, hogy nem én döntök, hiszen nem értek hozzá, az onkológusom pedig igen, így megbízok benne, és lojális vagyok hozzá.
A TV interjúkat nézve – élőben még elképesztőbb az az energia, vidámság és pozitivizmus, ami árad belőled. Csodás természeted van. Honnan fakad mindez? Gondoltál már arra, hogy esetleg Youtube csatornát is indíts?
Őszintén, minden nagyképűség nélkül: ez csak úgy jön. Persze mellettem van a párom, a családom és a barátaim, de kicsi korom óta ilyen vagyok, folyton mosolygó, mindig túlpörgő, mindenben jót látó. Ha úgy mentem be valahova – suli, munkahely, táncóra bármi – hogy nem mosolyogtam, mindenki tudta, hogy valami „nagy” baj van. Youtube csatornán nem gondolkodom, ahhoz nem biztos, hogy lenne türelmem, és olyan ímmel-ámmal meg nem szeretek semmit csinálni.
Van kedvenc mottód, idézeted? Ami alapján éled az életed?
Ezt már olyan sokszor megkérdezték, és biztos tudnék is előkapni valami nagyon frappáns, a mostani helyzetemre pont ráillőt, de igazán nincs.
Mit üzennél az interjút olvasó lányoknak, nőknek?
Legyenek bátrak, erősek és bízzanak abban, hogy bármit el tudnak érni. 😊